A FreeBSD képes úgy is elindulni, ha konzolként mindössze egy buta terminált kapcsolunk rá soros porton keresztül. Az ilyen típusú konfigurációs alapvetően két típus számára bizonyul hasznosnak: azon rendszergazdák számára, akik billentyűzettel és monitorral nem rendelkező gépekre akarnak FreeBSD-t telepíteni, és olyan fejlesztők számára, akik a rendszermag vagy különböző eszközmeghajtók működését akarják nyomon követni.
Ahogy arról már a 12 fejezetben is szó esett, a FreeBSD három indítási fokozattal rendelkezik. Az első két fokozat a rendszerindító blokk kódjában foglal helyet, amely pedig a lemezen található FreeBSD slice elején. A rendszer indulásakor ez a blokk betöltődik és lefuttatja a harmadik fokozatot képviselő rendszertöltőt (a /boot/loader állományt).
Ha soros vonali konzol beállításához tehát be kell állítanunk a rendszerindító blokkot, a rendszertöltőt és a rendszermagot.
Ebben a szakaszban azt feltételezzük, hogy az alap beállításokkal dolgozunk és csupán egy gyors áttekintésre van szükségünk a soros vonali konzolról.
Csatlakoztassunk egy soros kábelt a COM1 portra és a terminálra.
Rendszeradminisztrátorként a következő parancs kell kiadnunk ahhoz, hogy a soros konzolon láthassuk az összes rendszerindításhoz tartozó üzenetet:
# echo 'console="comconsole"' >> /boot/loader.conf
Nyissuk meg az /etc/ttys állományt, és a ttyd0 eszközhöz tartozó sorban írjuk át az off paramétert az on értékre és a dialup paramétert a vt100 értékre. Ha nem ezeket állítjuk be, akkor a soros konzol keresztül jelszó megadása nélkül is be tudunk jelentkezni, ami viszont egy biztonsági rés veszélyével fenyeget.
A változtatások érvényesítéséhez indítsuk újra a rendszerünket.
Ha ettől eltérő beállításokra lenne szükségünk, akkor a folyamat egyes lépéseibe a 26.6.3 Szakaszban kaphatunk mélyebb betekintést.
Készítsük elő a soros kábelt.
Vagy a null-modem kábelre vagy pedig egy szabványos soros kábelre és egy null-modem átalakítóra lesz szükségünk. A soros kábelekkel kapcsolatosan a 26.2.2 Szakaszt érdemes elolvasni.
Húzzuk ki a billentyűzetet.
A legtöbb személyi számítógép az indítása (vagyis a Power-On Self-Test, POST) során hibát jelez, ha nem érzékel billentyűzetet. Egyes gépek hangosan panaszolják a billentyűzet hiányát, és nem is hajlandóak egészen addig elindulni, amíg nem csatlakoztatunk egyet.
Ha a számítógépünk hibát küld, de ennek ellenére mégis elindul, akkor semmit nem kell csinálnunk. (Némelyik Phonix BIOS-os gépen ilyenkor megjelenik a “Keyboard failed” hibaüzenet, de ettől még rendesen elindul a gép.)
Amennyiben a számítógépünk nem hajlandó billentyűzet nélkül elindulni, állítsuk be a BIOS-ban a “hiba” figyelmen kívül hagyását (már ha ez lehetséges). Az alaplap leírásában találhatjuk meg ennek pontos részleit.
Tipp: A BIOS paraméterei között a billentyűzetet állítsuk “Not installed” állapotúra. Ilyenkor még továbbra is használható a billentyűzet, ezzel mindössze csak a BIOS számára tiltjuk le az indításkori ellenőrzést, ezért nem fog panaszkodni a hiánya miatt. Tehát a billentyűzetet még a “Not installed” beállítása esetén is nyugodtan csatlakoztatjuk, mert működni fog.
Megjegyzés: Ha a rendszerünkön PS/2®-es egér is található, akkor jó eséllyel a billentyűzettel együtt az egeret is ki tudjuk húzni. Mivel a PS/2-es egér osztozik a billentyűzettel bizonyos hardvereken, ezért ha nem húzzuk ki az egeret is, akkor az alaplap még továbbra is képes azt gondolni, hogy a billentyűzet ott van. Például az AMI BIOS-os Gateway 2000-as 90 MHz-es Pentium rendszer pontosan így működik. Általában véve azonban ez nem szokott gondot okozni, mivel az egér billentyűzet nélkül úgy sem ér túlságosan sokat.
Csatlakoztassunk egy buta terminált a COM1 (sio0) portra.
Ha nem rendelkezünk buta terminállal, akkor erre célra ugyanúgy alkalmas egy régi XT-s PC valamilyen modemprogrammal vagy egy soros porton csatlakozó másik UNIX®-os gép. Ha nincs COM1 (sio0) portunk, akkor szerezzünk egyet. Jelen pillanatban a rendszerindító blokk újrafordítása nélkül a COM1 porton kívül nem tudunk másikat választani. Ha a COM1 portra már raktunk valamilyen másik eszközt, akkor azt ideiglenesen húzzuk le, majd a FreeBSD telepítése és elindítása után tegyünk fel egy másik rendszerindító blokkot. (Egyébként feltételezzük, hogy a COM1 elérhető egy állomány/számító/terminálszerveren — ha valóban valamilyen másik célra szükségünk lenne a COM1 portra (és semmiképpen sem tudjuk átrakni a COM2 (sio1) portra), akkor valószínűleg nem is ezzel kellene elsőként foglalkoznunk.)
Gondoskodjunk róla, hogy a rendszermag beállításait tartalmazó állományban a COM1 (sio0) eszközhöz megadtuk a megfelelő paramétereket.
Ezek az alábbiak:
A konzolos működési mód
engedélyezése az adott egységhez.
Ha megadjuk ezt a paramétert, akkor a
többit a rendszer figyelmen kívül
hagyja. Pillanatnyilag legfeljebb egy egység
birtokolhatja ezt a beállítást.
Ha több ilyet adtunk volna meg, akkor (a
felírás sorrendje szerint) az első
kap ilyen szerepet. Ez a
beállítás önmagában
még nem teszi a soros portot konzollá.
Ehhez még szükségünk van a
következő beállításra,
vagy a -h megadására
is.
Az egység konzollá
nyilvánítása (hacsak nincs egy
tőle nagyobb prioritású konzol),
függetlenül a lentebb ismertetendő
-h opciótól. A
0x20 értéket a
0x10 értékkel
együtt kell megadni.
(A 0x10 értékkel együtt) az egységet kivonja a normális elérés alól. Ezt a beállítást ne használjuk, ha soros vonali konzolt akarunk üzemeltetni az adott porton. Ezzel az egységet csak a rendszermag távoli nyomkövetéséhez tudjuk használni. A távoli nyomkövetésről a fejlesztők kézikönyvében olvastunk bővebben.
Példa:
device sio0 at isa? port IO_COM1 flags 0x10 irq 4
A további részletekről a sio(4) man oldal tud felvilágosítást nyújtani.
Ha nem állítottuk be a megfelelő paramétereket, akkor (egy másik konzolon) futtassuk a UserConfig programot vagy fordítsuk újra a rendszermagot.
Hozzunk létre egy boot.config állományt a rendszer indításához használt meghajtó a partíciójának gyökerében.
Ez az állomány mondja meg a rendszerindító blokkban található kódnak, hogy miként akarjuk indítani a rendszerünket. A soros vonali konzol életrekeltéséhez a most következő opciók közül kell megadnunk egyet vagy többet — amennyiben többet akarunk megadni, akkor mindegyiket egyetlen sorban szerepeltessük:
-hA belső és a soros vonali konzolok
közti átkapcsolás. Ezzel tudunk a
konzolos eszközök között
váltani. Például, ha egy
belső (video) konzolról indítjuk a
rendszert, akkor a rendszertöltőnek
és a rendszermagnak átadott
-h paraméterrel arra tudjuk
ezeket utasítani, hogy konzolként a
soros portot használják. Vagy ha soros
porton keresztül indítjuk a rendszert,
akkor -h megadásával
megkérhetjük a rendszertöltőt
és a rendszermagot, hogy ezután
már a videokártyát
használja konzolként.
-DAz egy- és kétkonzolos
beállítások közti
váltás. Az egykonzolos
konfigurációban a konzol lehet
belső (video) vagy soros vonali, attól
függően, hogy miként
használtuk a fenti -h
opciót. A kétkonzolos
konfigurációban azonban a
videokártyán és a soros vonalon
keresztül is egyszerre megjelenik a konzol,
függetlenül a -h
hatásától. Ilyenkor viszont
vegyük figyelembe, hogy ez a kétkonzolos
konfiguráció csak a
rendszerindító blokk futása alatt
él. Amint a rendszerindító
megkapja a vezérlést, a
-h által megadott konzol
válik az egyedülivé.
-PA rendszerindító blokk
megpróbálja megkeresni a
billentyűzetet. Ha nem találja, akkor
magától beállítja a
-D és -h
opciókat.
Megjegyzés: Tárbeli korlátozások miatt a rendszerindító blokk jelenlegi változata a
-Pparaméterrel csak a kiterjesztett billentyűzeteket képes kezelni. A 101 gombnál kevesebbel (tehát F11 és F12 gombokkal nem) rendelkező billentyűzeteket ezért nem feltétlenül fogja észlelni. Ugyanezen korlátozás miatt egyes laptopokon sem minden esetben sikerül érzékelni a billentyűzetet. Ha ez a rendszerünkön problémához vezetne, akkor egyszerűbb lesz elhagyni a-Phasználatát. Sajnos, jelenleg semmilyen megoldás nincs erre.
Vagy a -P opcióval
állítassuk be automatikusan a konzolt, vagy
pedig a -h opcióval
engedélyezzük a soros vonali konzolt.
Természetesen itt a boot(8) man oldalon szereplő összes többi paramétert is megadhatjuk.
A -P kivételével az
összes opció a rendszertöltőnek
(/boot/loader) kerül
átadásra. A rendszertöltő
egyedül a -h
állapotából dönti el, hogy mely
belső videoeszközön vagy soros porton legyen
a konzol. Ez azt jelenti, hogy a
/boot.config állományban
ha megadjuk a -D opciót, de mellette
nem szerepel a -h, akkor a soros vonali
konzolt csak a rendszerindító blokk
futása alatt tudjuk elérni — a
rendszertöltő ugyanis alapból a
videokártyát használja
konzolként.
Kapcsoljuk be a számítógépünket.
Amikor elindítjuk a FreeBSD-s gépünket, a rendszerindító blokk kiírja a /boot.config tartalmát a konzolra. Például így:
/boot.config: -P Keyboard: no
A második sor csak olyankor jelenik meg, ha a
/boot.config állományban
a -P beállítás is
szerepel, és a billentyűzet
jelenlétét (yes) vagy hiányát
(no) jelzi. A /boot.config
tartalmától függően ezek az
üzenetek vagy a soros vonali vagy a belső konzolon
jelennek meg, esetleg mind a kettőn.
| Beállítás | Ahol megjelenik |
|---|---|
| nincs | belső konzol |
-h | soros vonali konzol |
-D | soros vonali és belső konzol |
-Dh | soros vonali és belső konzol |
-P, van
billentyűzet | belső konzol |
-P, nincs
billentyűzet | soros vonali konzol |
Az iménti üzenetek felbukkanása után a további konzolos üzenetek küldésében egy rövid szünet következik, amíg a rendszerindító blokk a rendszertöltő betöltésével folytatja a rendszer indítását. Normális körülmények között ezt a folyamatot nem kell megszakítanunk, de esetleg olyankor mégis érdemes lehet, ha le akarjuk ellenőrizni a beállításainkat.
A rendszerindítási folyamat félbeszakításához az Enter billentyűn kívül nyomjuk le valamelyik másikat. Ekkor a rendszerindító blokk megáll és várja a további parancsokat. Ekkor valami ilyesmit láthatunk:
>> FreeBSD/i386 BOOT Default: 0:ad(0,a)/boot/loader boot:
Nézzük meg, hogy /boot.config beállításainak megfelelően a fenti üzenet a soros vonali konzolon vagy a belső konzolon, illetve mind a kettőn megjelenik-e. Ha az üzenet a megfelelő konzolon megjelenik, akkor az Enter lenyomásával folytathatjuk a rendszer indítását.
Ha nekünk a soros vonali konzolra lenne
szükségünk, de semmi nem jelenik meg a
soros terminálon, akkor valamit
valószínűleg nem jól
állítottunk be. A
rendszerindító blokktól kapott
parancssorban a -h
begépelésével és az
Enter vagy Return
lenyomásával (ha lehetséges)
jelezzük neki (és így a
rendszertöltőnek és a rendszermagnak is) a
soros vonali konzol kiválasztását.
Miután befejeződött a rendszer
indítása, menjünk vissza és
ellenőrizzük a megfelelő
paramétereket.
Ahogy sikerült elindítani a rendszertöltőt és a rendszerindítás harmadik fokozatába léptünk, a rendszertöltő megfelelő környezeti változóin keresztül még mindig van lehetőségünk váltani a soros vonali és a belső konzol között, lásd 26.6.6 Szakasz.
Itt most röviden összefoglaljuk az eddig tárgyalt különböző beállításokat és ténylegesen kiválasztott konzolt.
device sio0 at isa? port IO_COM1 flags 0x10 irq 4
| A /boot.config beállításai | Konzol a rendszerindító blokk alatt | Konzol a rendszertöltő alatt | Konzol a rendszermagban |
|---|---|---|---|
| nincsenek | belső | belső | belső |
-h | soros vonali | soros vonali | soros vonali |
-D | soros vonali és belső | belső | belső |
-Dh | soros vonali és belső | soros vonali | soros vonali |
-P, van
billentyűzet | belső | belső | belső |
-P, nincs
billentyűzet | soros vonali és belső | soros vonali | soros vonali |
device sio0 at isa? port IO_COM1 flags 0x30 irq 4
| A /boot.config beállításai | Konzol a rendszerindító blokk alatt | Konzol a rendszertöltő alatt | Konzol a rendszermagban |
|---|---|---|---|
| nincsenek | belső | belső | soros vonali |
-h | soros vonali | soros vonali | soros vonali |
-D | soros vonali és belső | belső | soros vonali |
-Dh | soros vonali és belső | soros vonali | soros vonali |
-P, van
billentyűzet | belső | belső | soros vonali |
-P, nincs
billentyűzet | soros vonali és belső | soros vonali | soros vonali |
A soros port alapértelmezései a következők: 9600 baud, 8 bites átvitel, paritás nincs és 1 stopbit. Ha a konzol alapsebességét meg akarjuk változtatni, akkor ahhoz a következőket kell tennünk:
Fordítsuk újra a rendszerindító blokkokat úgy, hogy a BOOT_COMCONSOLE_SPEED változóban a konzolnak egy másik sebességet adunk meg. Az új rendszerindító blokkok fordításáról és telepítéséről a 26.6.5.2 Szakaszban kapunk részletes leírást.
Ha a soros vonali konzolt nem a -h
opcióval állítottuk be, vagy ha a
rendszermag a rendszerindító
blokkoktól eltérő módon
éri el a soros vonali konzolt, akkor a rendszermag
beállításai közé
még az alábbit is fel kell vennünk,
majd újra kell fordítanunk:
options CONSPEED=19200
A rendszermagnak adjuk át a -S
rendszerindítási paramétert. A
-S parancssori opció a
/boot.config
állományban is megadható. A
boot(8) man oldalon tudhatjuk meg, hogy a
/boot.config
beállításai közé hogyan
tudjuk felvenni és ott milyen további
lehetőségeink vannak még.
A /boot/loader.conf
állományban engedélyezzük a
comconsole_speed
beállítást.
Ez a beállítás a szintén a
/boot/loader.conf
állományban megadható
console, boot_serial
és boot_multicons
változóktól függ. A soros
vonali konzol sebességét tehát
például így tudjuk
megváltoztatni a
comconsole_speed
megadásával:
boot_multicons="YES" boot_serial="YES" comconsole_speed="115200" console="comconsole,vidconsole"
Ha valamilyen okból kifolyólag nem a sio0 porton keresztül akarjuk használni a konzolt, akkor ahhoz a rendszerindító blokkok, a rendszertöltő és a rendszermag forrásait újra kell fordítanunk az alábbiak szerint:
Szerezzük be a rendszermag forrását. (Lásd 24 fejezet)
Írjuk át a /etc/make.conf állományban a BOOT_COMCONSOLE_PORT címét az általunk használt porthoz tartozóéra (0x3F8, 0x2F8, 0x3E8 vagy 0x2E8). Itt csak a sio0 és sio3 (COM1 és COM4) közti portok használhatóak — a töbportos soros kártyák címei nem adhatóak meg. A megszakításokat nem kell beállítanunk.
Készítsünk egy saját rendszermag beállításait tartalmazó állományt, és vegyük fel bele a használni kívánt soros port megfelelő paramétereit. Például, ha a sio1 (COM2) eszközt akarjuk konzolként használni:
device sio1 at isa? port IO_COM2 flags 0x10 irq 3
vagy
device sio1 at isa? port IO_COM2 flags 0x30 irq 3
A konzolra vonatkozó beállításokat a többi soros portnál ne adjuk meg.
Fordítsuk újra és telepítsük a rendszerindító blokkot és a rendszertöltőt:
# cd /sys/boot # make clean # make # make install
Fordítsuk és telepítsük újra a rendszermagot.
A bsdlabel(8) segítségével másoljuk az új rendszerindító blokkot a rendszer indítását végző lemezre és töltsük be az új rendszermagot.
Ha a soros vonali konzolról akarjuk használni a rendszermagba épített nyomkövetőt (ami hasznos lehet távoli vizsgálódáskor, de egyben veszélyes is, ha a soros porton tévesen kiküldünk egy BREAK jelzést!), akkor a rendszermagot a következő beállításokkal kell fordítanunk:
options BREAK_TO_DEBUGGER options DDB
Habár erre nincs feltétlenül szükségünk, a rendszer üzeneteinek és a rendszermag nyomkövetőjének elérése után akár be is tudunk jelentkezni a soros vonalon keresztül. Íme!
Nyissuk meg az /etc/ttys állományt a kedvenc szövegszerkesztőnkkel és keressük meg a következő sorokat:
ttyd0 "/usr/libexec/getty std.9600" unknown off secure ttyd1 "/usr/libexec/getty std.9600" unknown off secure ttyd2 "/usr/libexec/getty std.9600" unknown off secure ttyd3 "/usr/libexec/getty std.9600" unknown off secure
A ttyd0 és ttyd3 közti sorok pontosan a COM1 és COM4 közti portoknak felelnek meg. A használni kívánt port sorában szereplő off paramétert írjuk át az on értékre. Ha a soros port sebességét is megváltoztattuk, minden bizonnyal a std.9600 helyett is az adott sebességhez illeszkedő paramétert kell megadnunk, például az std.19200 értékkel.
Érdemes továbbá még az unknown helyett megadni az adott terminál típusát.
Az állomány módosítását követően a változatások érvényesítéséhez ki kell adnunk a kill -HUP 1 parancsot is.
A korábbi szakaszokban arról beszéltünk, hogy miként állítsuk be a soros vonali konzolt a rendszerindító blokk megpiszkálásával. Ebben a szakaszban viszont azt mutatjuk meg, hogy különböző parancsokon és környezeti változókon keresztül miként tudjuk megadni a konzolt a rendszertöltőben. Mivel a rendszertöltőre a rendszerindítás harmadik fokozatában kerül sor, az ott megadott értékekkel felül tudjuk bírálni a rendszerindító blokk beállításait.
A rendszertöltő és a rendszermag az /boot/loader.conf állományon keresztül elég könnyen rávehető a soros vonali konzol használatára:
set console="comconsole"
Ez a rendszerindító blokk előző szakaszban tárgyalt beállításaitól függetlenül érvényesül.
A fenti sort a /boot/loader.conf állomány elejére érdemes tennünk, így a soros vonali konzolon már a lehető leghamarabb megjelennek a rendszer üzenetei.
Ehhez hasonló módon a belső konzolt is megadhatjuk:
set console="vidconsole"
Ha a rendszertöltőben nem adjuk meg a
console környezeti változó
értékét, akkor a rendszertöltő,
és így a rendszermag is, a
rendszerindító blokkban a -h
opció által meghatározott konzolt fogja
használni.
A konzol a /boot/loader.conf.local vagy a /boot/loader.conf állományokban adható meg.
A részletekkel kapcsolatban lásd a loader.conf(5) man oldalt.
Megjegyzés: Jelen pillanatban a rendszertöltőnek nincs a
-Pparaméterrel ekvivalens értékű beállítása, ezért a billentyűzet jelenléte alapján nem képes magától választani a belső és a soros vonali konzol között.
A rendszertöltőt ne a sio0 eszközzel fordítsuk újra a soros vonali konzolhoz. Ehhez kövessük a 26.6.5.2 Szakaszban leírt eljárás lépéseit.
A szakaszban szereplő ötletek alapján sokan így most már könnyen be tudnak állítani egy billentyűzet és grafikus hardver nélküli dedikált szervert. Sajnos azonban a legtöbb rendszer nem engedi a billentyűzet nélküli indítást, és akad néhány olyan is, amely pedig a grafikus kártya hiányában nem is indul el. Az AMI BIOS-os gépeknél a grafikus kártya nélküli indításhoz elegendő csupán a beállítások között a grafikus kártyát (“graphics adapter”) “Not installed” (nem telepített) állapotúra állítani. Ha ilyen opció nem található a BIOS-ban, akkor helyette keressük a “Halt on Error” (leállás hiba esetén) változatot. Ha ezt a “All but Keyboard” (a billentyűzet kivételével minden) vagy akár a “No Error” (soha) értékre állítjuk, az előbbi eredményt kapjuk.
Ennek ellenére előfordulhat azonban, hogy egyes gépeken egyáltalán nem találunk ilyen lehetőséget és videokártya nélkül nem indulnak el. Ezekben az esetekben tegyünk a gépbe valamilyen kártyát (ehhez elég egy egyszerű típus is), de monitort már ne kössünk rá. Esetleg megpróbálkozhatunk még AMI BIOS telepítésével is.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a következő
címre írhat (angolul): <[email protected]>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése,
kérjük erre a címre írjon: <[email protected]>.