4.5. Egér és billentyűzet

A FreeBSD alapból ismeri az USB billentyűzeket. Miután engedélyeztük rendszerünkben az USB billentyűzet támogatását, az AT billentyűzet /dev/kbd0 lesz és az USB billentyűzet pedig /dev/kbd1, már amennyiben mind a kettőt csatlakoztattuk a számítógépünkhöz. Ha viszont csak USB billentyűzetünk van, akkor az a /dev/ukbd0 lesz.

Ha az USB billentyűzetet konzolban akarjuk használni, akkor erre figyelmeztetnünk kell a konzolos meghajtót. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a következő parancsot lefuttatjuk a rendszer indítása közben:

# kbdcontrol -k /dev/kbd1 < /dev/console > /dev/null

Amikor viszont csak USB billentyűzetünk van, akkor az /dev/ukbd0 eszközön keresztül tudjuk elérni, ezért a parancsnak ilyenkor így kell kinéznie:

# kbdcontrol -k /dev/ukbd0 < /dev/console > /dev/null

Miután ezt megcsináltuk, az USB billentyűzet X alatt is működni fog minden további beállítás nélkül.

Ezzel a paranccsal tudunk visszaváltani az alapértelmezett billentyűzetre:

# kbdcontrol -k /dev/kbd0 > /dev/null

A kbdmux(4) meghajtón keresztül az alábbi parancsok kiadásával engedélyezhetjük az elsődleges AT billentyűzet és a másodlagos USB billentyűzet párhuzamos használatát a konzolon:

# kbdcontrol -K < /dev/console > /dev/null
# kbdcontrol -a atkbd0 < /dev/kbdmux0 > /dev/null
# kbdcontrol -a ukbd1 < /dev/kbdmux0 > /dev/null
# kbdcontrol -k /dev/kbdmux0 < /dev/console > /dev/null

Részletesebb információkat az ukbd(4), kbdcontrol(1) és kbdmux(4) man oldalakon találhatunk.

A FreeBSD ismeri a buszos, illetve a Microsoft, Logitech és az ATI által gyártott InPort buszos egereket. A GENERIC rendszermag azonban ehhez nem tartalmaz meghajtót. A rendszermag konfigurációs állományába a következő sort kell megadni, ha egy buszos egereket támogató rendszermagot akarunk készíteni:

device mse0 at isa? port 0x23c irq5

A buszos egerekhez általában saját interfészkártya is tartozik. Ezeket a kártyákat a fentitől eltérő portcímre és IRQ megszakításra is beállíthatjuk. Részletesebb információkat az egerünk man oldalán és a mse(4) man oldalon olvashatunk.

Az PS/2 egereket alapból támogatjuk. Az ehhez szükséges psm meghajtó megtalálható a rendszermagban.

Ha a saját magunk által összeállított rendszermagunk nem tartalmazza ezt a meghajtót, akkor a következő sort kell felvennünk a konfigurációs állományba:

device psm0 at atkbdc? irq 12

Miután a rendszermag a rendszer indítása során helyesen észlelte a psm0 eszközt, magától létrejön.

Ha az alapértelmezett konzolos syscons(4) meghajtót használjuk, akkor a szöveges felületű konzolokon az egérmutató segítségével tudunk szövegrészeket kijelölni és másolni. Ehhez nem kell mást tennünk, csupán elindítani a moused(8) egérdémont és engedélyezni az egérmutatót a virtuális konzolokon:

# moused -p /dev/xxxx -t yyyy
# vidcontrol -m on

Itt az xxxx az egeret leképező eszköz neve és az yyyy az egérhez használt protokoll típusa. Az egérdémon a legtöbb egér esetén képes magától megállapítani az alkalmazott protokoll típusát, kivéve a régebbi soros egereket. Az auto érték megadásával tudjuk aktiválni ezt az automatikus felderítést. Amennyiben ez nem működik, a moused(8) man oldalán nézhetünk után a támogatott protokolloknak.

Ha PS/2 egerünk van, akkor egyszerűen csak vegyük fel a moused_enable="YES" sor az /etc/rc.conf állományba, és az egérdémon elindul a rendszer indítása közben. Valamint hogy ha az egérdémont a konzol helyett az összes virtuális konzolon is használni akarjuk, akkor az /etc/rc.conf állományba tegyük bele a allscreens_flags="-m on" sort.

Miután az egérdémon elindult, valamilyen módon koordinálni kell az egér hozzáférését az egérdémon és az összes többi program, például az X Window System között. Erről a problémáról a GYIK Miért nem működik X alatt az egér? kérdésében olvashatunk részletesebb.

Ahogy sikerült elindítanunk az egérdémont (lásd az előző szakaszt), tartsuk lenyomva az egér első (bal oldali) gombját és az egér mozgatásával jelöljük ki a szöveget. Ezután nyomjuk le a második (középső) gombját, amivel a kurzor mellett megjelenik az imént kijelölt szöveg. A harmadik (jobb oldali) gomb segítségével a szöveg kijelölését tudjuk “kiterjeszteni”.

Amennyiben az egerünkön nem található középső gomb, az egérdémon beállításainak segítségével megpróbálkozhatunk emulálni vagy áthelyezni a vele kapcsolatos funkciókat egy másik gombra. A moused(8) man oldalán olvashatunk erről részletesebben.

A válaszunk erre sajnos csupán annyi, hogy “Attól függ”. A különböző kiegészítőkkel rendelkező egerekhez általában egy külön meghajtó szükségeltetik. Hacsak az egér meghajtóprogramja vagy a hozzá tartozó felhasználói program nem nyújt valamilyen támogatást, az eszköz egyszerűen csak egy szabványos két- vagy háromgombos egérként fog funkcionálni.

Ha az X Window környezetben akarunk görgőket használni, esetleg ezt a szakaszt érdemes elolvasnunk.

Olvassuk el az előző kérdésre adott választ.

A Bourne Shell esetében az alábbi sorokat kell megadnunk az .shrc állományunkban. Lásd sh(1) és editrc(5).

bind ^? ed-delete-next-char # a konzolhoz
bind ^[[3~ ed-delete-next-char # az xtermhez

A C Shell esetében a következő soroknak kell az .cshrc állományba kerülnie. Lásd csh(1).

bindkey ^? delete-char # a konzolhoz
bindkey ^[[3~ delete-char # az xtermhez

További információkat ezen az oldalon találhatunk.