Fejezet 17. Mókás dolgok a FreeBSD-vel kapcsolatban

Kérdés: Mérte már valaki, hogy a FreeBSD futása közben mennyire melengeti meg a számítógépet? Úgy hírlik, a Linux® ebben a tekintetben sokkal jobb, mint a DOS, de FreeBSD-ről még nem ismert ezzel kapcsolatban semmi. Mondjuk, elég tüzesnek tűnik.

Válasz: Nem, de korábban már számos tesztet végeztünk bekötött szemű önkénteseken, akiknek előzetesen 250 mikrogram LSD-25-öt adagoltak. A tesztalanyok 35 százaléka szerint a FreeBSD kissé narancsos ízű volt, míg a Linux inkább a rózsaszín ködhöz hasonlított. A hőmérséklettel kapcsolatban azonban egyik csoport sem észlelt komolyabb változást. Végül aztán teljesen el kellett vetnünk a kísérlet eredményeit, mert menet közben túlságosan sok önkéntes kóborolt el, és ezzel torzították a mérések eredményeit. A legtöbb önkéntes azóta is Apple-nél van, és azóta is egy új “színes, szagos” grafikus felületen dolgoznak. Szép kis felfordulás!

Komolyan: a FreeBSD és a Linux is egyaránt a processzorokban található HLT (halt) utasítást használja arra, hogy az üresjáratban levő rendszer energiafogyasztását és ezáltal hőtermelését is valamennyire mérsékelje. Emellett még az APM (Advanced Power Management) is támogatott, így a FreeBSD akár tetszés szerint alacsonyabb energiafogyasztású módba is tudja tenni a processzort.

Kérdés: A FreeBSD csinál valami “szokatlan” a rendszermag fordítása közben, ami miatt a memóriák felől mocorgást lehet hallani? Amikor fordítok (vagy egy rövid ideig, amikor az indításkor a rendszer keresi a floppymeghajtót) valamilyen furcsa mocorgásszerű hang jön a memóriamodulokból.

Válasz: Igen! Gyakran utalnak a BSD rendszerek dokumentációiban mindenféle “démonokra”, és ezzel kapcsolatban a legtöbb ember nem is tudja, hogy ezek valójában apró, öntudatos, fizikailag nem létező lények, amelyek a rendszer indulása után megszállják a számítógépünket. A memóriából kiszűrődő mocorgás hangja igazából a démonok közti magas frekvenciás beszélgetésből ered, amikor éppen arról egyeztetnek, hogy miként birkózzanak meg a különböző rendszeradminisztrációs feladatokkal.

Ha teljesen megőrjít minket ez a zajongás, akkor úgy tudunk tőlük megszabadulni, ha kiadjuk DOS-ból a jó öreg fdisk /mbr parancsot. Ekkor viszont ne lepődjünk meg, ha netalán visszalőnének és próbálnak minket megállítani. Ha eközben a hangszóróinkból Bill Gates sátáni kacaja harsanna fel, akkor rohanjunk és ne is nézzünk többet vissza! A BSD démonok támogatásától mentesen a Windows® és a DOS ikerördögei ilyenkor gyakran visszaszerzik gépünk felett a teljes irányítást és ezzel örök szenvedésre kárhoztatják gyarló lelkünket. Ennek tudatában lehet, hogy mégis csak jobb lenne, ha egyszerűen csak hozzászoknánk azokhoz a furcsa hangokhoz, nem?

Ezeregyszázhatvankilenc:

Huszonhárman panaszkodnak a -current listán, hogy már megint kiment a villany.

Négyen erre azt válaszolják, hogy ez csak konfigurációs probléma, ezért ennek a -questions listán a helye.

Hárman írnak róla hibajelentést, de ezek közül az egyik ráadásul tévesen a doc kategóriába kerül, és csak annyi áll benne, hogy “sötét van”.

Erre az egyikük beszerel egy kipróbálatlan villanykörtét, amitől nem működik a rendszer többi része, így öt perc múlva ki is szereli.

Nyolcan leszidják a hibajelentések íróit, hogy nem mellékelték a javítást a jelentéseik mellé.

Öten siránkoznak, hogy nem működik a rendszer.

Harmincegyen erre azt válaszolják, hogy nekik minden remekül működik, és az érintettek minden bizonnyal pont rosszkor frissítettek.

Egy küld egy új villanykörtét a -hackers listára.

Erre egy rászól, hogy ő már három évvel ezelőtt megcsinálta ugyanezt, de amikor beküldte a -current listára, akkor senki sem foglalkozott vele, és egyébként sem szereti a hibajelentéseket. Emellett ráadásul az új villanykörte egyébként sem tetszik.

Huszonheten nekiállnak skandálni, hogy a villanykörték nem tartoznak az alaprendszerbe, ezért a committerek a közösség megkérdezése nélkül nem csinálhatnak semmit, és különben is: Mi erről a -core véleménye?

Kétszázan eközben megvitatják, milyen színű legyen a biciklitároló.

Hárman jelzik, hogy a javítás nem felel meg a style(9) előírásainak.

Tizenheten megjegyzik, hogy az újonnan javasolt villanykörte GPL licenccel rendelkezik.

Ötszázhatvankilencen valóságos vitaözönt indítanak a GPL, a BSD, MIT és NPL licencek előnyeit illetően, majd megjegyzéseket tesznek különféle meg nem nevezett FSF alapítók személyes higéniajára.

Heten a vita bizonyos részeit átviszik a -chat és -advocacy listákra.

Egy végül beszereli a javasolt villanykörtét, de az valamivel mintha halványabban világítani, mint az előző.

Ketten leszólják a szerelést, és összekapnak azon, hogy most akkor a FreeBSD inkább maradjon sötétségben vagy érje be a halványabb világítással.

Negyvenhárman rikácsolva követelik a halványan világító villanykörte kiszerelését és panaszukat megírják a -core listára.

Tizenegyen egy kisebb villanykörtét kérnek, mert ha majd portolni akárják a Tamagotchijukra a rendszert, akkor ott is használható legyen.

Hetvenhárman felemelik a szavukat a -hackers és -chat listákon felerősödött zaj miatt, és tiltakozásul leiratkoznak ezekről a listákról.

Tizenhárman erre egy “leiratkozom”, “ Hogyan kell innen leiratkozni?” vagy “Kérlek, vegyetek le erről a listáról” témájú levelet küldenek a megszokott stílusban.

Egy eközben beszerel végre egy működő villanykörtét, miközben mindenki azzal van elfoglalva, hogy szidja a másikat, így szinte észre sem veszik.

Harmincegy ezután hozzáteszi, hogy az új villanykörte 0,364 százalékkal jobban világítana, ha TenDRA-val csinálták volna (akkor viszont kocka alakú lenne) és a FreeBSD-nek ezért a GCC helyett TenDRA-t kellene használnia.

Egy valaki megemlíti, hogy az új villanykörtén nincs is burkolat.

Kilencen (beleértve a hibajelentések íróit) azt kérdezgetik folyton, hogy “Mi az az MFC?”.

Ötvenheten két hét múlva kezdenek el panaszkodni, hogy a villanykörte kiment.

Nik Clayton <[email protected]> hozzáteszi:

Nagyon jót nevettem ezen.

Közben az jutott az eszembe, hogy “Várjunk csak, nem kellene valahol a felsorolásban lennie egy “egy, aki pedig ledokumentálja” résznek?”

És akkor végre megértettem :-)

Thomas Abthorpe <[email protected]> szerint: “Egy sem, mert a valódi FreeBSD fejlesztők nem félnek a sötétben!”

A processzoron található speciális adatsüllyesztőbe kerül, majd hővé alakul és elszállítja a felszerelt hűtőborda és ventillátor. Ezért is annyira fontos a processzor hűtése: az emberek minél gyorsabb géppel rendelkeznek, annál inkább gondatlanná válnak és annál több adat köt ki a /dev/null eszközben. Ha sikerül letörölnünk a /dev/null eszközt (amivel így lényegében letiltjuk a processzor adatsüllyesztőjét), akkor a processzorunk ugyan kevésbé fog melegedni, viszont gyorsan eldugul a sok adattól és furcsán kezd el viselkedni. Ha nagyon gyors hálózati kapcsolattal rendelkezünk, akkor úgy is le tudjuk hűteni a processzorunkat, ha folyamatosan olvassuk a /dev/random eszközt és valahova elküldjük az eredményt. Ekkor viszont vigyázzunk arra, hogy ezzel a módszerrel könnyen túlmelegedhet a hálózati kártyánk és a gyökér állományrendszerünk, valamint a szolgáltató sem fog örülni ennek, mert akkor a felesleges hő náluk keletkezik. Általában viszont jó a hűtésük, ezért ha okosan csináljuk, akkor semmi gondunk nem származik belőle.

Paul Robinson hozzáteszi:

Vannak még más módszerek is. Minden jó rendszergazda tudja, hogy szokás a képernyőre is folyamatosan adatot küldeni, mert így a pixik is vidámabbak lesznek. A képernyőt formázó pixik (melyek gyakran tévesen és hibásan “pixeleknek” hívnak) a fejükön viselt kalapok szerint három csoportba sorolhatóak (vörös, zöld vagy kék), és annak megfelelően bújnak elő (illetve mutatják meg a kalapjukat), hogy kapnak-e enni. A videokártyák felelősek azért, hogy a kapott adatokból pixiétel készüljön és hogy az eljusson a pixikhez — minél drágább a kártya, annál jobb minőségű az előállított étel, és annál fegyelmezettebben viselkednek a pixik. Állandó cirogatásra is szükségük van — ez a képernyővédők feladata.

Az előbbi javaslatot azzal tudnám még kiegészíteni, hogy a /dev/random eszköztől származó adatokat akár a konzolra is küldhetjük, így a pixiket is jól tudjuk lakatni. Ezzel együtt nem jár semmilyen hőtermelés, viszont a pixik boldogok lesznek és így könnyen meg tudunk szabadulni a felesleges adatoktól is, még úgy is, ha kissé zavarosnak tűnik közben a kép.

Mellesleg mint az egyik nagy szolgáltató egykori rendszergazdája elmondhatom, hogy mivel tapasztalatom szerint a szerverszobában nehéz tartani a megfelelő hőmérsékletet, ezért nem ajánlom senkinek a felesleges adatok átküldését a hálózaton. A csomagok közvetítésével és irányításával foglalkozó tündérek sem különösebben szoktak örülni ennek.